Eseménynaptár
In memoriam
In memoriam
Tóth István (1955 – 2015)
 
Mély fájdalommal kellett tudomásul vennünk, hogy Tóth István, a Szilícium Mező Kft. cégvezetője, 2015. október 10-én, életének 60. esztendejében elhunyt. Hosszú ideig, sportemberhez méltó keménységgel és kitartással küzdött a gyilkos kór ellen. Informatikai tudásának legjavát latba vetve kutatott a világhálón új, hatékony gyógymódok után. Nagyon boldog volt, ha talált olyan klinikailag tesztelt kezelést, amelyik megfelelőnek tűnt a betegsége ellen. Megingathatatlanul bízott abban, hogy a következő terápia eredményes lesz és annak befejezése után energiáját ismét a szakmai munkájára koncentrálhatja. Két héttel a halála előtt beszéltem vele utoljára. Nem éreztem, hogy ilyen közel van az elválás.
 
Tóth István vagy, ahogy sokunk szája szívesebben mondja: Tóth Pista, 1955 július 17-én született Ózdon. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte. A matematika és a sport már akkor nagyon érdekelte. 
1973-ban részt vett a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok versenyében; neve megjelent a nagy múltú folyóiratban (http://db.komal.hu/scan/1973/05/97305242.tif.png). Az Ózdi József Attila Gimnáziumban kezdett el kézilabdázni. Tehetsége itt is a legjobbak közé emelte. Ifjúsági válogatott is volt, magas vérnyomása azonban megakadályozta az ígéretes sportkarrier kibontakoztatásában. Megtanult azonban csapatban játszani, ami a későbbi munkájában fontos szerepet játszott. 
 
A gimnázium elvégzése után felvételt nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematikus szakára. Tanulmányait az akkor szokásos, 11 hónapos katonai szolgálat után 1974-ben kezdte el. A fő szakjával párhuzamosan elvégezte a matematika tanárszakot. Diplomáit 1980-ban vehette át. A matematikus diplomával egyetemen, kutatóintézetben vagy valamilyen számítástechnikai területen lehetett elhelyezkedni. Ő az utóbbit választotta. Két évig az Ózdi Kohászati Üzemek Számítóközpontjában dolgozott modelltervező matematikus beosztásban. Itt elkezdett ügyviteli rendszerek fejlesztésével foglalkozni, ami további szakmai tevékenységének vezérfonalát jelentette. Bár 1981-ben végleg elköltözött Ózdról, mindig szeretettel emlékezett szülővárosára. Rendszeresen kirándult a családjával és barátaival a Bükkbe.
 
1981-től három évig Karcagon dolgozott a HAGE Tápszer Gyár Számítóközpont vezetőjeként. Itt született első kislányuk, Eszter. 1984-ben családjával Debrecenbe költözött. A SZAKISZ Számítóközpont, az Ingatlankezelő Vállalat Számítóközpont, majd a TOPÁN Kereskedelmi Vállalat Számítóközpont vezetője volt. Információs rendszerek tervezésével, fejlesztésével és üzemeltetésével valamint az adatfeldolgozás irányításával foglalkozott.
 
A számítástechnika a múlt század 80-as évei végén új irányba fejlődött. A vállalatok sorra szüntették meg a számítóközpontjaikat, az informatikai fejlesztéseket kiszervezték. Hazánkban erre az időre esett a rendszerváltás, az állami vállatok helyét a magánvállalkozások foglalták el. Tóth István időben reagált a változásokra. 1991-ben barátaival megalapította az ESANTU Kft.-t és az ICE Hungary Kft.-t, amelyeknek haláláig tulajdonosa és ügyvezető igazgatója volt. A vállalkozásai tevékenységei az Információs rendszerek tervezése, fejlesztése és az üzemeltetés támogatása mellett kiegészült szakértői támogatással, projekt vezetéssel valamint hardver és szoftver értékesítéssel. Nagyon szeretett programozni. Évekkel később, amikor már főként projektek generálásával és végrehajtásával foglalkozott, elvállalta egy kisváros honlapjának az elkészítését. Máig előttem van, amikor elmesélte, hogy milyen boldogan végezte a manuális munkát. A 90-es évek elején jó ütemben érzékelte az egyetemek piaci szerepének növekedését. Saját informatikai vállalkozásainak középpontjába ezen új üzleti terület kiaknázása került. Elkészítette a Debreceni Agrártudományi Egyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, majd az Debreceni Egyetem integrált gazdálkodási rendszereinek (ECOMED) rendszertervét és részt vett a kész szoftverek üzemeltetésében is.
 
Tóth István nem érte be ezekkel az eredményekkel, sokkal nagyobb kihívásokat keresett. Talált is ilyeneket; társkezdeményezője lett a Debreceni Infoparknak, amely közelebb akarta hozni az egyetemen folyó informatikai oktatást és a régió informatikai vállalkozásait. Időszerű és sikeres elképzelés volt és Pistának volt ereje és energiája a nehézségek leküzdésére. 2002 és 2009 között a Debreceni InfoPark Kft. ügyvezető igazgatója volt. Az Informatikai Kar Kassai úti épülete és közvetlen közelében az Inkubátorház jelentős részben Tóth István munkájának gyümölcsei. Ebben az időben vezette a DIP KKK Közösségi (hallgatói, egészségügyi, város) Kártya projektet, amely megalapozta a Debreceni Egyetemi Kártyát. Foglalkozott még a Debreceni Egyetem info-kommunikációs hálózatának (UDNet) fejlesztésével és üzemeltetésével. Kapcsolatrendszerét az üzleti és az akadémiai szféra irányában is folyamatosan bővítette. Meghatározó szerepe volt olyan nagy volumenű informatikai projektek generálásában és végrehajtásában, mint a DIP Kooperációs Kutatási Központ és a Szilícium Mező - Debreceni Egyetem Informatikai Tudásközpont. A Debreceni Egyetem Informatikai Kara 2007-ben az általa adható legmagasabb kitüntetéssel, az Informatikai Kar érmével ismerte el a tevékenységét. A laudációból idézek: „Kiterjedt ismeretségi körével hatékonyan és önzetlenül segíti a kar kapcsolatépítését a vállalkozói szférával. Tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a régió informatikai munkaerőpiaca az utóbbi években lényegesen megélénkült.”
 
A Debreceni InfoPark Kft. legnagyobb sikere a Szilícium Mező - Debreceni Egyetem Informatikai Tudásközpont megszervezése volt. Tóth István víziója a Szilícium Völgyhöz hasonló, informatikai kutató és fejlesztő bázis létrehozása volt a Hortobágy peremén. Eredetileg „Szilícium Pusztára” akarta keresztelni az informatikai tudásközpontot. Munkatársai és barátai figyelmeztetésére, miszerint a „Puszta” pejoratív asszociációkra ad lehetőséget, módosította az elnevezést „Szilícium Mező”-re. Életének utolsó szakaszában a Tudásközpont legnagyobb hatású projektjével, a Szilícium Mező Regionális Informatikai Klaszter megszervezésével és működtetésével foglalkozott. Vezetésével akkreditálták a Klasztert, így jogot nyert kiemelt pályázatokban való részvételre. Két héttel a halála előtt találkoztunk utoljára. Kicsit fáradékonyabb volt, mint máskor, de a nyári élmények felidézése után gyorsan áttértünk, szokás szerint, a Klaszter projektjeire. Tele volt tervekkel és a rá jellemző energiával beszélt az új pályázatban részt vevő cégek összegyűjtésével kapcsolatos problémákról.
 
Tóth Pista nemcsak informatikus volt, hanem családját nagyon szerető férj és apa, valamint jó barát és a társaságot kedvelő ember is. Kislányai, Eszter és Annuska, tanulmányait, majd közös vállalkozásukat hathatósan segítette. Nagyon készült a nyári szabadságra, amelyet családjával együtt töltött. Egzotikus útjainak élményeiről szívesen mesélt barátainak. Igazi csapatjátékos volt, ezt hozta a kézilabdából, aztán a munkahelyein tovább fejlesztette. Mindenkit ismert vagy megtalálta a kapcsolatot a megfelelő emberekhez. Évfolyamtársaival szoros kapcsolatot ápolt. Rendszeresen találkoztak. A nyár egyik fénypontja volt számára a közös, családi evezés a Tiszán. Ameddig egészségi állapota engedte hetente egyszer-kétszer teniszezett. Szívesen járt társaságba, az Informatikus Bálon és az Informatikai Kar félév végi rendezvényein rendszeresen részt vett. Tagja volt a Sestakerti Klubnak. Itt minden hónapban találkoztunk és a jó vacsora után ultiztunk. Szenvedélyesen szerette ezt a kártyajátékot. Kikapcsolódásként az interneten is játszott. Örült, ha nyert, bosszankodott, amikor veszített. Jól ismerte a játék szabályait, azok értelmezéséről hajlandó volt hosszas vitát folytatni a szakértőkkel.
„Pista most 50 éves, így még bőven maradt ideje folytatni a megkezdett munkát és kiteljesíteni az Infoparkot. Közben persze lazítani is kell. Jó társaságban, néhány pohár sör mellett ultizzunk még sokáig!”- írtam az 50. születésnapjára. Akkor nem gondoltam és most is nehezen dolgozom fel, hogy tíz évvel később nekrológot kell írnom róla. Neki ennyi adatott az életből, de azt tartalmasan és eredményesen töltötte. Jó, hogy barátok lehettünk!
                                                                                                                                      Pethő Attila